A Spions direkt és áttételes, intellektuális és primitív, durva és érzékeny, végiggondolt és kidolgozatlan volt, a valóságban pillanatokig élt csak, valójában - hatásában - máig él. Hallatlan, hallhatatlan és halhatatlan. Archív kincs, eleven tradíció.
E M.U.Z.I.K. kalauza, aki a Spionsról mindent - hírét, hamvát, hangját, képét, szavát, dalát - utólag ismert meg, bevallja, nem lett a híve, idegenkedik tőle. Lemezeikben a kuriozitás értékét érzi leginkább. Látja viszont a Spions hatását, s elévülhetetlen érdemét abban, ami utána történt: hogy a tanítványok olyan gyönyörűen túlszárnyalták mesterüket.
A Spions rockjelenségként ahhoz a neoavantgarde-underground szellemi-művészeti áramlathoz tartozott, amelyet a 70-es évek kultúrpolitikája eltűrni is nehezen volt hajlandó. Az 1968-as gazdasági reformokra 1973-ban afféle ideológiai ellenreformáció következett: filozófusok, művészek, szabadgondolkozók kényszerültek szilenciumra vagy emigrációba.
Ekkor záratták be Galántai György képzőművész Balatonbogláron bérelt kápolnáját, ahol hatósági engedély nélkül zajlottak művészeti akciók, mások mellett Halász Péterék Kassák Színháza és Szentjóby Tamás részvételével. Halász egész színtársulata és Szentjóby a 70-es évek közepén hagyta el az országot - a 90-es években tértek haza, s szembesítették legendájukat a jelennel. Galántai kifogyhatatlan energiájú privát kultúrintézményként dolgozott itthon tovább, s a 80-as években sok más egyéb mellett dokumentálta, szalagra rögzítette a "haver" budapesti new wave zenekarok munkáit.
Abban az
időben, aminek a végét a Népszabadság harangozta be, a Daily
News/Neueste Nachrichten, az MTI angol-német napilapja kedvet csinált
Galántai kápolnájához. Mindez nem volt véletlen.
A Népszabadság Happening a kriptában című cikkét a tévé bűnüldöző műsorát vezető, majd az URH Kék fény című dalában megörökített Szabó László írta, a Daily News cikkeit a képen látható Molnár Gergely, aki aztán 1976-ban Erdély Miklóssal, Najmányi Lászlóval és Vető Jánossal együtt közreműködött Hajas Tibor Öndivatbemutató című BBS-filmje elkészítésében. Erdély, a hazai neoavantgarde legnagyobb mestere 1986-ban, Hajas, a magyar performansz-művészet alapfigurája 1980-ban hunyt el, az író, költő, experimentális film- és színházcsináló Najmányi Amerikában, Molnár Kanadában, a fotós, képzőművész, későbbi Trabant-alapító Vető Dániában él.
Ebből a közegből nőtt ki a Spions, amelynek színrelépését közvetlenül megelőzték Molnár Gergely rocktörténettel, rockkultúrával foglalkozó előadásai. Akik ezeket látták - e sorok írója nem tartozik közéjük - meghatározó David Bowie-, Lou Reed- és punk-élményadagot kaptak Molnár Gergelytől, aki egyébként filmismertető előadásokat is tartott TIT-tanfolyamokon.
1977
április 21-én, a Ganz Mávag Művelődési Központjában olvasott fel Reed-,
Bowie-, Roxy Music- és Kraftwerk-szövegeket. Nyitányként és zárásként
két gitár kíséretében elővezette Lou Reed Walk On The Wild Side című
számát - a gitárokat két zeneakadémiás, ifjabb Kurtág György és Hegedűs
Péter kezelte. Hegedűs számára új világ nyílt meg. Meggyőzte Molnár
Gergelyt, csináljanak zenekart - noha az író ember volt, nem zenész.
Számokat kezdtek szerezni, az összeállt programot pedig Donauer
Video Familie néven mutatták be 1978 január 15-én az Egyetemi Színpadon.
 |
 |
Az
Anna Frank Emlékest volt valójában a Spions első koncertje, szerzőként
Anton Ello és Pierre Violence nevét tűntették fel, előbbi Molnárt,
utóbbi Hegedűst takarta. A plakáton, Hegedűs fölött, a tipikus pesti
bérház udvarára néző égben, halványan ott állt a Sex Pistolstól
kölcsönzött punk-jelszó, kérdőjellel: NO FUTURE Hárman zenéltek, pontosabban Molnár Gergely plusz két gitár - az egyiken Hegedűs Péter játszott, a másikon az ifjabb Kurtág helyére lépett Zátonyi Tibor (fotós), aki az ezt megelőző hónapokban tanult meg valamennyire gitározni Hegedűs Pétertől, korábban pedig Najmányival zenélgetett, marháskodott, otthon. A műsor egy |
Akadt, aki élvezte, akadt, aki nem. A közönség alig akart hazamenni. Az intézmény vezetője levélben rótta meg Molnár Gergelyt, amiért a műsor nemcsak érthetetlen volt, hanem - a próbalehetőség ellenére is - felkészületlenségről árulkodott a szereplők részéről, ami "egy tábortűzi tréfánál" sem megengedhető "felelőtlenség".
A második koncert az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontja földszinti próbatermében zajlott le 1978 március 8-án, az első felében Najmányi László adott műsort, a második felében a Spions. Ezt önmaguk hagyták félbe, Spions-karszalagos emberek pénzt gyűjtöttek a folytatáshoz a nézőktől, lett pénz, lejátszották a programot. Következett még egy - technikai problémák miatt ismét félbeszakadt - pécsi egyetemi fellépés, amivel gyakorlatilag véget is ért a Spions földi pályafutása. Kezdetét vette a földön túli lét, mítosz, legenda, reinkarnáció, kiátkozás, szentté avatás.
Alig több, mint egy évvel később, a Kritika 1979 júliusi számában Gyulai László és Lukács János a punk magyarországi megjelenéseként, objektív hangon, de érezhető elismeréssel írta le a két eseményt, befejezett múlt időben fogalmazva, lévén hogy "a csoport tevékenysége - fellépési lehetőségek, befogadói közeg hiánya miatt - megszűnt".
Anélkül, hogy feldolgozta volna a számait, a Spions nyomvonalán indult el az URH, egyúttal az orwelli világ zenébe emelését is folytatván. A Spions manifesztuma szerint vesztes az, aki zenének tekinti a rock and rollt - az URH azt énekelte: "ez már rég nem rock and roll", a Neurotic pedig ezt: "a rock and roll az nem egy tánc". Az Európa Kiadó előbb a Várna című dallal idézte fel szellemüket, a ("négerek" emlegetésével egy nagyon ellenszenves sort tartalmazó) Nirvánia című Spions-dalra utalva: "Régi arcok tűnnek el / Nirvánia ünnepel", majd egy egész albumot (Popzene) alapozott Molnár Gergely említett forgatókönyv-ötletére, de a szintén említett Erdős Péter nem engedte, hogy ennek a borítón nyoma maradjon. Akárcsak a Spionsnak, a Kontroll Csoportnak is volt egy Munka és szerelem refrénű száma (Jöjj drágám).
1983 április 30-án az URH, az Európa Kiadó és Kontroll Csoport tagjai idézték meg a Spions szellemét: az Egyetemi Színpadon előadták négy számát (Anna Frank álma, Rock and Roll Kamikaze, Nirvánia, Summer Song), a műsor plakátja az 1978-as Anna Frank-est plakátjának felhasználásával készült - a koncertet látta a Hungaroton két vezetője, Erdős Péter és Bors Jenő, ettől kezdve nem volt többé időszerű a készülő Kontroll-LP. A Summer Song fel-felbukkant a Kampec Dolores és a Sziámi-Sziámi korai műsoraiban. Utóbbi - saját zenével - 1986-ban szalagra is rögzítette Molnár Gergely És című szövegét, amely bekerült Kamondy Ágnes 1993-ban bemutatott színpadi estjébe (Dalok Közép-Nirvániából) is: a Spionsból kiindulva ő zárta le és emelte meg az egész, 1978-ban kezdődött korszakot - ahogy Müller Péter Sziámi írta a CD-borítón, megmentette Nirvániánkat avval, hogy szépen artikuláltan kimondta "valóságos művésznevét".
